Időutazó: Hősök tere

A későbbi Hősök tere a XIX. Század végén még a Városliget része volt. Ligetes terület, ahol egy artézi kút állt. A térré válás a millenniumi ünnepségekkel vette kezdetét. Ekkor határozták el, hogy itt állítják fel az Ezredéves emlékművet. Elkészítésével  Schikedanz Albert építészt és Zala György szobrászművészt bízták meg. Az idő rövidsége miatt már akkor biztos volt, hogy az emlékmű nem készül el az ünnepségekre, végül csak 1929-ben adták át. Az időközben megépült Műcsarnokkal (1896) és a Szépművészeti Múzeummal (1906) együtt egy három oldaláról zárt, a negyedikről az Andrássy utat méltó képen lezáró terület jött létre, amely 1932 óta viseli a Hősök tere nevet.

A tér már létrehozásának szándékában is a dicső nemzeti múltat hirdette, és ez a szerep tovább erősödött Trianon után. Igazából ekkor vált a Hősök tere szimbolikus hellyé, a szertartások terévé, amit a mindenkori hatalom előszeretettel használt.

Az artézi kút fölé emelt Gloriette. Ybl Miklós tervezte.

Az Ezredévi kiállítás főkapuja az emlékmű helyén 1896-ban. A kiállítás után a Gloriettel együtt lebontották, utóbbit a Széchenyi-hegyen újra felépítették.

Királyok a földön, 1908.

A szintén Schikedanz Albert tervei szerint épült Műcsarnok.

A Millienniumi emlékmű a tízes években.

 

 

Panorámaképek a térről az 1910-es évekből.

 

Szökőkút, növények, Szépművészeti Múzeum.

 

Erre is volt idő 133 nap alatt. A Habsburg szobrokat ledöntötték, május elsejére az emlékművet vörös drapériával lefedték és Marx Károly szobrával koronázták meg.

 

A tér a harmincas években.

  

A növényeitől megfosztott tér új díszburkolatot kapott az 1938-as eucharisztikus kongresszusra…

 

  

… az emlékművet pedig oltárrá alakították át.

 

Az egy évvel később megrendezett XXVIII. Katholikus Nagygyűlés oltára a tér közepére került.

 

Az 1956-os forradalom utáni első május elseje és az „ünneplő tömeg”.

Légifelvétel 1967-ből.

(A képek forrása: Fodor Béla: Hősök tere)