helyi turista: Időutazó: Óbuda Kássa Gábor akvarelljein

Kerthelység, sramli, túrós csusza, kadarka. Zegzugos utcák, lugasos kocsmák, falusias környezet a nagyvárosi Pesttel szemközt. Egészen a hatvanas évekig ezt jelentette Óbuda. Krúdy-hősöknek való világ. Ez a kép a XIX. században alakult ki. Előtte Óbuda volt római város, Kurszán szállásterülete, királynéi birtok. A török korban elnéptelenedett, majd uradalmi településként élesztették újjá a betelepített német családok. A XIX. század tehetős családjai (Wéberek, Watzekek, Raabok, Giglerek, Prószok) a Szentendrei út, a Bécsi út és a Vörösvári út kertes házaiban éltek és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Tőlük lakhelyükben és társadalmi viszonyaikban is élesen elkülönültek az óbudai hajógyárban, a téglagyárakban, a Goldberger textilművekben dolgozó munkások, a kivénhedt, roskadozó házakban robotoló kisiparosok. Nekik nem tűnt annyira romantikusnak a környezet, mint a Pestről átruccanóknak, akik a Tabán elveszett hangulatát is itt keresték. A meghitten lepusztult Óbudát a hatvanas években kezdték radikálisan átalakítani, kár, hogy nem sikerült szebben, de, mint Pereházy Károly írja „csupán a festőiség okán a nyomor nem konzerválható”.

Kássa Gábor élete utolsó húsz évét Óbudán töltötte. Itt lakott, tanított és festett. A XVIII. századi mezőváros néhol már nyomorúságosra kopott képét örökítette meg. Képei jól érzékeltetik a pillanatnyi látvány mögötti tartalmat, a városrész hangulatát.

Vöröskereszt utca a Flórián tér felől