Mutatok valamit

Megmutatom, hol dolgozom. Az Oktogontól a Hősök tere felé indulva az Andrássy út bal oldalának első jelentős épülete egy palotabérház. A házat Ybl Miklós egykori építésvezetője Schmall Henrik tervezte, építtetője pedig a svájci származású nagytőkés, malommogul és sörgyáros Haggenmacher Henrik volt.(Érdemes elolvasni az élettörténetét.) Az épület első emeletét a tulajdonos lakása foglalta el. Később itt lakott Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, utána pedig a Szabó Ervin Könyvtár 10. számú fiókkönyvtára foglalta el a helyiségeket.

A könyvtárnak ez volt a második - és egyelőre utolsó - helye. Az 1924. márciusi nyitáskor a még a Hunyadi tér 3. számú ház első emeletének 150 négyzetméterét foglalta el. Ez látható az alábbi képen. A könyvtár kb. 3000 kötettel és folyóiratolvasóval nyitott. A polgári Terézvárosban ekkor még számos kölcsönkönyvtár működött, köztük a kiválóan felszerelt Lander féle is, ezért ezt a fiókot inkább diákok és kispénzű hivatalnokok látogatták.

1934-ben költözött át a könyvtár a hat szobás, tágas polgári lakásba. Az egykori lakóterek helyén kölcsönzőt, olvasótermet, raktárat és irodát alakítottak ki. A könyvtár vezetésével Leitgib János könyvtári főtisztet bízták meg, aki forgalmas, népszerű bibliotékává alakította. Gyakori vendége volt itt többek között Szép Ernő és Kodály Zoltán.

Budapest ostroma alatt is szinte megszakítás nélkül működött a könyvtár. Leitgib János '44 decemberében beköltözött, és Czeiner Teréz altiszt segítségével december 31-ig teljes üzemben működtette azt. "Január 1-től kezdve az állandó belövések folytán a forgalom erősen megcsappant, mindamellett előfordult, hogy a legnagyobb golyózápor közepette is megjelent néhány idősebb nőolvasónk..." Mondván: "A pincében is kell valamit olvasni." Január közepétől már újra teljes nyitva tartással működtek, és eközben az olvasóteremben állandóan 20-30 embernek nyújtottak menedéket. Aki alaposan körülnéz még ma is megtalálhatja ezt az asztalt.

Ezen az erkélyen pedig még ma is lehetne könyvtárosokat fényképezni. (Leitgib János és tőle jobbra Czeiner Teréz)

Gázgyár - Munkástelep

Az Óbudai Gázgyárral egyszerre épültek a dolgozóknak szánt lakások. Egyrészt a Tisztitelep Duna parti villalakásokkal – ezek is megvannak még, de egy új lakópark „bekerítette” őket. Másrészt a Munkástelep, ami ma is nagyjából egykori formájában áll, és még sok volt gázgyári lakik ott. 

A telep elrendezése engem templomra emlékeztet. Az egymással párhuzamosan futó és szimmetrikus két házsor a főhajó, a Sujtás utca és a Jégtörő út közötti merőleges utcák a kereszthajók, a telepet lezáró félköríven futó házsor az apszis, és ha az analógiát végigvisszük, akkor az Óvoda az oltár. 

Az épületeket Balogh Lóránd tervezete. Egy- két- és háromszintes házak váltják egymást, úgy, hogy a másik oldalon mindegyiknek meg van a párja. A szimmetriát csak az egykori Művelődési Ház, ma múzeumi raktár, szakítja meg. Az egykor a helyén álló épületet bombatalálat érte. „Helyi informátorom” szerint a hatvanas-hetvenes években pezsgő élet zajlott a művházban. Azt is tőle tudom, hogy a lakások fürdőszoba nélküliek voltak, és budira a házak mögötti kertbe kellet járni. Azóta persze minden lakásból lecsíptek egy-egy fürdőszobányi teret. Egy másik helybéli szerint azért nem olyan jó már a telep, mint régen, a fák nagy része beteg, a zsalugáterek nem egyforma zöldek. Most mit mondjak? Azért én még ezt elviselném. 

Streetart a Filatorigátnál

A motoros naplója

Budapest, nőváros

Macskás Tosca

III. Leányfalu u. 14. Egykor talán valami butik lehetett. Felhívnám a figyelmet az övként szolgáló Őrtorony hirdetésre.