Eredetileg egy Schickedanzról, az építészről szóló posztot terveztem a Hősök tere után, de amikor anyaggyűjtés közben ráakadtam a Budapest Városképpen blog éppen erről szóló
nagyszerű posztjára, letettem erről. Helyette jöjjön egy poszt Schickedanzról, a festőről. Merthogy, természetesen, világéletében festő akart lenni. Ezt írja Eötvös Józsefnek pályázatainak egyikében:
„Már a reáliskolában, s még inkább a műegyetemen legszívesebben a festészettel foglalkoztam, mert hajlandóságot és hivatást leginkább arra éreztem magamban. De édes atyám akaratából oly pályát kellett választanom, melyen leghamarabb magam kereshetem mindennapi kenyeremet… Minden rendelkezésemre álló időt a festészetre fordítottam és fordítok, különösen mióta Lotz Károly helybeli festész arra buzdított.”
(A Kálvin téri díszkút pályázati terve.)
Schickedanz Galíciában született, szász családban. Iskoláit a Felvidéken végezte, Karlsruhéban tanult építészetet, aztán először Bécsben, majd Budapesten vállalt munkát. 1868-tól, megszakításokkal, tíz évet töltött Ybl Miklós műtermében, ahol ekkor készültek a Pesti Első Hazai Takarékpénztár, az Operaház, és a lipótvárosi Bazilika tervei. Ezeknek művészi igényű távlati képeit Schickedanz festette. Több ösztöndíjra pályázott, hogy Münchenben festészetet tanulhasson, de egyiket sem sikerült elnyernie. 1878-tól az Iparművészeti Múzeum titkára lett, 1884-től a Magyar Királyi Iparművészeti Főiskola tanára. Első építészi sikerét a Batthyány-mauzóleum tervezésével érte el (1870).
(A mauzóleum megépült változatának távlati képe.)
Festőként 1879-ben a Képzőművészeti Társulat téli kiállításán debütált. Sok-sok építészeti pályázat mellett elindult a főváros által meghirdetett látképpályázaton, és második helyezést ért el. A benyújtott vázlatok közül később több képet nagy méretben is megrendeltek tőle.
Az első ilyen kép, amivel „befutott” festő lett, a belvárosi Hal teret ábrázolja (1885). Ettől kezdve állandó kiállítója lett a Képzőművészeti Társulatnak, és már nem csak építészeti, de festészeti megbízásokat is kapott. A Hal tér egyike a
Belváros eltűnt tereinek. A kép középpontjában látható épület az úgynevezett Kittl-ház, Pest egyik legrégibb épülete lenne, ha még állna. Nagyjából a mai Irányi u. Molnár u. sarkán lehetne. A háttérben a Belvárosi Plébániatemplom és az egykori piarista rendház épülete látszik. Nem látszik viszont a téren felállított, botrányt kiváltó kút, ami Jókait erre az epés megjegyzésre ihlette: „A Halpiacon kutat építettek, németül írták rá a nevét. Helyesen! Magyar ember különben is ráismer, hogy kút.” A kép további érdekessége, hogy nem a helyszínen készült, hanem műteremben Klösz György fotója, és gondolom szemrevételezés, alapján.
A Ferenciek teréről nem megrendelésre készült ez a festmény (1887), de sikerült eladni a fővárosnak, mert az Athenaeum lebontásra ítélt épületét ábrázolja. Azzal szemben az Egyetemi Könyvtár épülete, a középen álló kis ház helyén ma a Centrál foglal helyet. Ez is Klösz fotó alapján.
A látképpályázatra készült a Szentháromság teret ábrázoló festmény is. 1889-ben rendelték meg a nagy méretű változatot. A festmény még az átépítés előtti állapotában ábrázolja a teret és a Nagyboldogasszony-templomot (Mátyás-templom). Középen az 1691-es pestisjárvány emlékére állított Szentháromság-oszlop második, díszesebb, verziója látható. Az első is áll még a Zsigmond téren. Baloldalon a régi Pénzügyminisztérium barokk épülete, jobbra az egykori budai Városháza. Most már nem meglepetés, hogy Klösz fotó alapján készült, de ezt még nem sikerült előásnom.
Ezekkel a festői sikerekkel párhuzamosan, építészeti munkákat is készített. Legfontosabb és legismertebb épületeit a 19. század utolsó évtizedében tervezte a Hősök terére. De ő tervezte például a földalatti Oktogon téri és Gizella téri lejáróit is. Rengeteg meg nem valósult tervet hagyott maga után. Ezek egyike az Erzsébet királyné-emlékműre benyújtott pályázata, amit a várbeli Szent György térre írtak ki. Schickedanz tervének érdekessége, hogy a hely szűkössége miatt a Sándor-palota lebontásával számolt.
(Az Erzsébet királyné-emlékmű látványterve.)
Az 1900-as években már inkább csak festészettel foglakozott. Városképek helyett a Balaton tájait, és családtagjainak portréit festette. Az Operaházról készült kép még 1890 körül készült.
