Időutazó: Városliget - Jégpálya

Városligeti időutazásunk első állomása a jégpálya. A Budapesti Korcsolyázó Egylet, az ország első ilyen egyesülete, 1869-ben alakult. Ezzel egy időben meg is nyitották a városligeti jégpályát, amit akkor még csak egy fából készült pavilon szolgált ki. Ez volt a korcsolyafelkötő hely és a melegedő. 

 

(A városligeti jégpálya régi favázas épületét Hofhauser Antal tervezte)

A BKE pályázatot írt ki egy nagyobb korcsolyacsarnok építésére, amit Lechner Ödön nyert meg. Ez volt az egyik első munkája. 

 

 

(A városligeti korcsolyacsarnok, alaprajza, Lechner Ödön)

Lechner egyemeletes központi épületrészt tervezett, hozzá nyitott folyosókkal kapcsolódó nyolcszögletű pavilonokkal.

 

(A Korcsolyacsarnok Klösz György  felvételén)

 

A tó felé nyitott, fából készült tetőpavilonban játszott a zenekar – nyílván megfelelő mennyiségű rumos teával megtámogatva. A földszinten volt a korcsolyafelkötő csarnok, felette a nagyterem, az egyik pavilonban a melegedő, a másikban a büfé kapott helyet. 

 

(id. Divald Károly felvétele)

 

Lechner gyönyörű, légies, keleti és reneszánsz hatásokat egyesítő épületét hamar kinőtte a BKE. Már 1895-ben sor került az átépítésére. Ennek terveit id. Francsek Imre készítette. Az alapozás nehézségei miatt felhasználták a korábbi építmény 12-14 méter mélyre levert cölöpalapozását. A Lechner-féle épület egy része beépült az újba is. Bár az alaprajz hasonló maradt, az épület nagyobb lett, és külsőleg teljesen megváltozott. Könnyedség helyett inkább tekintélyesség, és ünnepélyesség jellemezi. 

 

 

 

(Az új csarnok Erdélyi Mór és Monostory György képein)

1926-ban alakították át műjégpályává. Ekkor az épület is átesett egy kisebb változtatáson. Ifj. Paulheim Ferenc íves alaprajzú kétszintes toldalékokat tervezett a két oldalon elhelyezkedő pavilonokhoz. 

 

 

(Megtoldva)

 

(Képeslap 1900 körül.)

Időutazó: a Városliget

A Városliget. Olyan természetes, hogy ott van és bármikor ki lehet menni bringázni, kutyát sétáltatni, focizni, piknikezni, vagy csak sétálni egyet.

Városligeti-tó, Klösz György, 1875 után.

Korcsolyázók 1910 körül.

A terület első említése Rogeriustól való a XIII. századból. Az ekkor még nagyrészt mocsaras területen szálltak meg a IV. Béla országgíűlésére összegyűlt emberek. Amikor nem szállásterület volt, leginkább legelőként hasznosítptták, erre utal az Ökördűlő elnevezés. Mátyásnak agaras kertje volt itt. A török időkben ez a terület is elpusztult, csak Mária Terézia idejében kezdett újra virágozni. Szó szerint, mert elrendelték a terület fásítását és rendezését. Lipót császár Pest városának adományozta, az akkor már Városerdőnek nevezett területet.

 

Korcsolyázók a Városligeti-tavon, naptárkép 1840 körül.

1799-ben a bérlő Batthyány József esztergomi érsek megbízásából tavat létesítettek, két szigettel. A nagyobbik – a Páva- majd Nádor-sziget – helyén ma a Széchenyi-fürdő áll. A kisebbik szigeten, a Drót-szigeten, ma a Vajdahunyadvára található. A sziget a rá vezető vashídról kapta a nevét. Anton Frigyes bécsi mester hídját 1865-ben bontották le.

 

Dróthíd a Városligetben, Hofbauer János rézkarca, 1828 körül.

1813-ban a Szépítő Bizottmány pályázatot írt ki népkert kialíkítására, amin a francia származású Heinrich Nebbien nyert meg. Nebbien hatalmas felmérő munkát végzett a pályázat benyújtása előtt. Elképzelései csak részben valósultak meg. Nem lett semmi a hatalmas klasszicista díszkapuzatból, a Nádor-szigetre, több építészeti stílust ötvöző, majorságból, és a szabadtéri színházból.

A Városliget felmérési rajza, Nebbien.

 A Városliget tervezett kialakítása, Nebbien.

 A Városliget bejáratának terve, Nebbien.

 Majorsági épületek Nebbien tervén.

1866-ban megnyílt az Állatkert, 1885-ben az Országos Kiállítás, 1913-ban a Széchenyi-fürdő (ezekről majd később). Közben megrendezték a Millenniumi Kiállítást (erről már korábban), ekkor vezették a tóba a Rákos-patak vizét, töltötték fel a Nádor-sziget körüli tórészt. A fák jelentős részét kivágték, hogy helyet csináljanak a több, mint kétszáz építménynek.
Ezeken kívül más látványosságok is csábították az embereket a Városligetbe: a Feszty-körkép, mutatványosok, árusok, vendéglők és cirkuszosok.

 

A körhinta és a Feszty-körkép épülete, meg egy sor árusítóbódé 1910 körül

Wampetics vendéglő, 1904 előtt, Stefánia út.

Festői Budapest: Schickedanz Albert (1846-1915)

Eredetileg egy Schickedanzról, az építészről szóló posztot terveztem a Hősök tere után, de amikor anyaggyűjtés közben ráakadtam a Budapest Városképpen blog éppen erről szóló nagyszerű posztjára, letettem erről. Helyette jöjjön egy poszt Schickedanzról, a festőről. Merthogy, természetesen, világéletében festő akart lenni. Ezt írja Eötvös Józsefnek pályázatainak egyikében:
„Már a reáliskolában, s még inkább a műegyetemen legszívesebben a festészettel foglalkoztam, mert hajlandóságot és hivatást leginkább arra éreztem magamban. De édes atyám akaratából oly pályát kellett választanom, melyen leghamarabb magam kereshetem mindennapi kenyeremet… Minden rendelkezésemre álló időt a festészetre fordítottam és fordítok, különösen mióta Lotz Károly helybeli festész arra buzdított.”

(A Kálvin téri díszkút pályázati terve.)

Schickedanz Galíciában született, szász családban. Iskoláit a Felvidéken végezte, Karlsruhéban tanult építészetet, aztán először Bécsben, majd Budapesten vállalt munkát. 1868-tól, megszakításokkal, tíz évet töltött Ybl Miklós műtermében, ahol ekkor készültek a Pesti Első Hazai Takarékpénztár, az Operaház, és a lipótvárosi Bazilika tervei. Ezeknek művészi igényű távlati képeit Schickedanz festette. Több ösztöndíjra pályázott, hogy Münchenben festészetet tanulhasson, de egyiket sem sikerült elnyernie. 1878-tól az Iparművészeti Múzeum titkára lett, 1884-től a Magyar Királyi Iparművészeti Főiskola tanára. Első építészi sikerét a Batthyány-mauzóleum tervezésével érte el (1870).

(A mauzóleum megépült változatának távlati képe.)

Festőként 1879-ben a Képzőművészeti Társulat téli kiállításán debütált. Sok-sok építészeti pályázat mellett elindult a főváros által meghirdetett látképpályázaton, és második helyezést ért el. A benyújtott vázlatok közül később több képet nagy méretben is megrendeltek tőle.

Az első ilyen kép, amivel „befutott” festő lett, a belvárosi Hal teret ábrázolja (1885). Ettől kezdve állandó kiállítója lett a Képzőművészeti Társulatnak, és már nem csak építészeti, de festészeti megbízásokat is kapott. A Hal tér egyike a Belváros eltűnt tereinek. A kép középpontjában látható épület az úgynevezett Kittl-ház, Pest egyik legrégibb épülete lenne, ha még állna. Nagyjából a mai Irányi u. Molnár u. sarkán lehetne. A háttérben a Belvárosi Plébániatemplom és az egykori piarista rendház épülete látszik. Nem látszik viszont a téren felállított, botrányt kiváltó kút, ami Jókait erre az epés megjegyzésre ihlette: „A Halpiacon kutat építettek, németül írták rá a nevét. Helyesen! Magyar ember különben is ráismer, hogy kút.” A kép további érdekessége, hogy nem a helyszínen készült, hanem műteremben Klösz György fotója, és gondolom szemrevételezés, alapján.

 

A Ferenciek teréről nem megrendelésre készült ez a festmény (1887), de sikerült eladni a fővárosnak, mert az Athenaeum lebontásra ítélt épületét ábrázolja. Azzal szemben az Egyetemi Könyvtár épülete, a középen álló kis ház helyén ma a Centrál foglal helyet. Ez is Klösz fotó alapján.

 

A látképpályázatra készült a Szentháromság teret ábrázoló festmény is. 1889-ben rendelték meg a nagy méretű változatot. A festmény még az átépítés előtti állapotában ábrázolja a teret és a Nagyboldogasszony-templomot (Mátyás-templom). Középen az 1691-es pestisjárvány emlékére állított Szentháromság-oszlop második, díszesebb, verziója látható. Az első is áll még a Zsigmond téren. Baloldalon a régi Pénzügyminisztérium barokk épülete, jobbra az egykori budai Városháza. Most már nem meglepetés, hogy Klösz fotó alapján készült, de ezt még nem sikerült előásnom.
Ezekkel a festői sikerekkel párhuzamosan, építészeti munkákat is készített. Legfontosabb és legismertebb épületeit a 19. század utolsó évtizedében tervezte a Hősök terére. De ő tervezte például a földalatti Oktogon téri és Gizella téri lejáróit is. Rengeteg meg nem valósult tervet hagyott maga után. Ezek egyike az Erzsébet királyné-emlékműre benyújtott pályázata, amit a várbeli Szent György térre írtak ki. Schickedanz tervének érdekessége, hogy a hely szűkössége miatt a Sándor-palota lebontásával számolt.

(Az Erzsébet királyné-emlékmű látványterve.)

Az 1900-as években már inkább csak festészettel foglakozott. Városképek helyett a Balaton tájait, és családtagjainak portréit festette. Az Operaházról készült kép még 1890 körül készült.

Időutazó: Hősök tere II.

Úgy gondoltam, hogy ha a Millenniumi Kiállítás ürügyén úgyis a Városligetben időzik az Időutazó, ott is tartom egy kicsit, és körbejárom vele a ligetet, de előbb még egy poszt erejéig visszatérek a Városligetből kiszakított Hősök terére.

1877-ben, amikor átadták az elkészült Sugár utat (Andrássy) még sehol nem volt a tér. A Sugár út beletorkollt az Aréna útba (Dózsa György) aminek a másik oldalán már a liget fái álltak. A mai tér területe nagyrészt Zsigmondy Vilmos kutatási területe volt. 1878-ban adták át az akkor Európában egyedülálló, 970 méter mély artézi kutat. Kezdetben csak egy szerény ivócsarnok állt fölötte, majd 1884-től Ybl Miklós Gloriettje.

Sugár út a Városloget fellől, kb. 1885 Klösz György felvétele.

Zsigmondy Vilmos fúrháza

Gloriett. Meinig Artur pályázati terve, 1884.

 

Ybl Miklós, később megvalósult, terve, 1884.

 

Nyilvánvaló volt, hogy valamilyen formában gondoskodni kell az Andrássy út méltó lezárásáról, egy záró tér kialakításáról. Először egy Andrássy Gyulának állított emlékmű terve körvonalazódott. Ki is írtak rá egy pályázatot, amin Schickedanz Albert építész és Zala György szobrász közös terve nyert, de ebből az emlékműből végül nem lett semmi. Hasonló formájú lett a Millenniumi Kiállítás főkapuja, de a körívet két szakaszra osztották, mert ekkor már állt az állandó híd Városligeti tavon.

Az Andrássy emlékmű látványterve.

A Gloriett és a kiállítás főkapuja 1896-ban. Erdélyi Mór felvétele.

A városligeti híd, 1896. (Klösz György)

A tér első jelentős épülte a Képzőművészeti Társulat megbízásából, Schickedanz tervei szerint épült Műcsarnok lett (1896). A neoreneszánsz épület három teremsorra oszlik, ezeket két kereszthajó tagolja. A homlokzatot Zsolnay-féle pirogránit lapokkal díszítették.

A Műcsarnokhoz készült tervek

Az elkészült épület 1896-ban. Klösz György felvétele.

Az észak-nyugatai homlokzat Weinwurm Antal fotóján.

A Szépművészeti Múzeum építését a millenniumi törtvény rendelete el. A kiírt pályázaton Schickedanz csak második lett, mégis ő kapta a megbízást. Hosszú tervezőmunka előzte meg az építkezést a korábban a Feszty körképnek helyet adó épület telkén. A végső változat egy kétudvaros, hellenizáló előépítménnyel bővített épület lett, amelynek három nagy csarnoka román, barokk, ill. reneszánsz stílusban került kialakításra.

Schickedanz tervváltozatai a Szépművészetihez.

A megvalósult épület Klösz György 1907-es felvételén.

A múzeum elhelyezési terve.

A Millenniumi Emlékmű építésével 1895-ben bízták meg a Schickedanz – Zala párost, bármilyen pályázat nélkül. Több tervváltozat készült mire kialakult a negyed körív forma a pilonokon a Tudás, a Dicsőség, a Munka, és a Jólét allegorikus ábrázolásaival, a Gloriett helyén álló oszloppal, rajta Gábriel szobrával. Az emlékmű csak 1929-re készült el teljesen, 1932-ben helyezték el az Emlékoszlop lábánál a Hősök Kövét, és onnantól nevezték a teret Hősök terének.

Schickedanz korai tervváltozatai.

És két, a megvalósultra már jobban hasonlító változat.