Határvidék

A VI. és a XIII. kerület között húzódó heg. A Nyugati még abban az időben épült, amikor a vasút koncepciója az volt, hogy egészen a város belsejébe vigye az utasokat. Így van ez pl. Párizsban is. A vasútépítés hőskorában ezek a sínek nem sok embert zavartak, de azóta a város körbenőtte őket. Azóta a koncepció megváltozott, de a hegek megmaradtak. A sínek mentén munkástelepek nőttek ki a földből, de az hogy a melósokat esetleg zavarja a vasút nem igazán érdekelte a döntéshozókat. Vannak dolgok amik nem változnak.

 

 

 

Bolt volt

 

Hungária körút Hős utca sarok, ha még nem bontották le.

Időutazó: Millennium 4. rész: Csarnokok pavilonok III.

A kiállítás csarnokai nem az örökkévalóságnak készültek. Íme egy, az egész építkezésre jellemző példa:
"Ez emeletes épület cölöpfallal, favázzal deszkázva és vakolva, a födele kettős aszfaltpéplemezzel (fedve)" Vasárnapi Újság, 1896. ápr. 5.

36. A Bányászat tér a bányászati pavionokkal és a Nobel dinamit pavilonjával, amit Marmorek Oszkár tervezett. Fotó: Klösz György.

37. A Bányászat kohászat csarnoka, Korb és Gierl tervezése. Fotó: Klösz György.

38. A Magyar Általános Kőszénbányák Rt. pavilonja. Tervezte Szvoboda Gyula, fényképezte Klösz György. A pavilonban felépítettek egy tárnát, hogy a közönség megtapasztalhassa a földalatti munkát.

39. Az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. pavilonja. Tervezte Korb és Giergl, fényképezte Klösz.

40. A Kőolajfinomítógyár pavilonja.

41. A dícséretesen rövid nevű Osztrák-Magyar Állammi Vasútak Magyarországi Bányái, Hutái, Uradalmai kiállítási csarnok. Fotó: Klösz György.

42. A Közlekedési Csarnok.

43. A járművek csarnoka Klösz György felvételén.

44. Még egy rövid nevű csarnok: MÁV Gépgyára és Diósgyőri Magyar Királyi Vas-és Acélgyár. Tervezte Ray rezső, fényképezte Klösz György.

45. A Ganz gyár pavilonja. Tervezte Ray rezső, fényképezte Klösz György.

A Királyvonat királynői öltözője,

királynői hálóterme,

szalonja,

és királyi hálóterme. Klösz György fotói.

Térképre mind!

Kapcsolódik:
Vajdahunyadvár
Csarnokok, pavilonok I. és II.

Képek forrásai:
FSZEK Budapest-képarchívum
1896 : a Millenniumi Országos Kiállítás és az ünnepségek krónikája (szerk. Varga Katalin, Atlasz Kiadó, 1996)

Időutazó: Erzsébet-híd

Mielőtt egy időre búcsút veszünk a Belvárostól nézzük, mi "okozta" az egész felfordulást, a városrész átalakítását. Képek az Erzsébet-hídról.

"A régi Erzsébet-híd nem csak szépségével tűnt ki, világraszóló műszaki bravúrként is jegyezték, hiszen a Dunát mederpillér nélkül átívelő híd több mint húsz éven át, 1926-ig a földkerekség legnagyobb pillértávolságú közúti lánchídjának számított. Tervezői - a Kereskedelmi Minisztérium mérnökeit Czekelius Aurél irányította - több merész újítást is alkalmaztak. Ilyen volt az úgynevezett ingaoszlopos megoldás, azaz, hogy a láncokat tartó, pilléreken álló vaskapuzatok alsó végeiken csuklós sarukra támaszkodtak, s fent is csuklósan csatlakoztak. Idevágó szakértelem híján erről ugyan nem tudunk többet közölni, de hazafiúi büszkességel hozzáfűzzük, hogy e magyar szellemi termék ezután szerte a világon elterjedt módszerévé vált a függőhidak konstruálásának.

Hiába azonban minden technikai lelemény, a  pontos számítások, az építkezés egyszer mégis megtorpant. 1901 végén észlelték, hogy a budai hídfő nem képes ellenállni a 6600 tonnás hídtest húzásának, és az két centit elmozdult a Duna irányába. Mikor aztán minden terhet lehordtak a hídról, a csúszás a következő év májusában 33 miliméternél megállt. A vizsgálat megállapította, hogy a bajt a Rudas fürdő hőforrásai okozták. Felmelegítették a talajvizet, attól pedig meglágyult a hídfő betontalapzatában szigetelésként alkalmazott aszfaltréteg. Ennek belső mozgása vitte előre a hatalmas beton- és kőtömeget. Teljesen át kellett építeni a hídfőket, a pestit is, ahol egyébként nem észleltek hibát. 

A korábbinál jóval nagyobb új hídfőépítmények egyenként 2800 tonnával nehezedtek az alapzatra. 16 méter magas, óriási szobortalapzatként tornyosultak a házak sűrűjében. Posztamensnek is szánták őket, a rájuk tervezett lovasszobrokat azonban egy idő után már senki sem hozta szóba. Így szerették meg a hidat a pestiek. Felrobbantása után ez a még viszonylagos épségben megmaradt négy hídfő és a pesti oldal vaskapuzata őrizte emlékét - 1960 tavaszáig. Azóta meg van egy új hidunk."

Kincses Károly - Sándor P. Tibor: Fotó, város, történet (MFM, FSZEK, 1998)

A híd a Piarista közből, 1940 körül (fotó: Danassy Károly) 

 A pesti hídfő 1936 előtt. (Brómolaj átnyomás, Schermann József)

Hídpillér 1930-as évek eleje. (fotó: Máté Olga)

A roncsok kiemelése 1959.

 

Épül az új, 1963.

Terhelési próba. (fotó: Chabada Árpád)

 

Hídavatás

 

 

 

Még volt aluljáró.

 

Magányos sétáló 1968 (fotó: Kovács István Károly)

 

 

 

 

Az archív képek forrásai:

retronom.hu

hampage.hu

Kincses Károly - Sándor P. Tibor: Fotó, város, történet (MFM, FSZEK, 1998)

És néhány saját kép a mai hídról.

Népstadion és vidéke

A bevehetetlen erőd! Már 1920-ban elhatározták az építését, 1948-ban elkezdték, 53-ban átadták a hatalmas vasbetonvárat. A maga nemében - lepusztultsága ellenére - gyönyörű. Mellette ott van még a jobb sorsra érdemes Kis Stadion, a Millenáris Sporttelep, és a Nemzeti Sportcsarnok épületegyüttese. A Dromosz szobrairól külön poszt jön hamarosan.

Három beton pilon a tizennyolcból.

Tényleg erődszerű.

Nem most van a meccs?

Gólra játsszák.

 

Több fényt!

 

Nem egy csillagromboló, lelátó.

 

Pilon közelről.

 

Terelő.

 

Titokzatos létformák a Millenáris jégpályán.

 

Bringapálya, Millenáris.

 

Jegypénztár, Nemzeti Sportcsarnok.