2010. április 28., szerda

Festői Belváros

Balló Ede: Petőfi téri piac, 1890

Skuteczky Döme: A Fővám téri piac, 1892

Molnár József: Calvin tér 1885

Róth Alfréd: Az evangélikus templom és környéke, 1910-es évek

Bruck Lajos: Párisi Udvar, 1909

Erdőssy Béla: Váci utca, 1900-as évek

Knopp Imre: Kriszt ház a Piarista utcában, 1900-as évek

Rosenmayer Ferenc: Városház tér, 1890 körül

Lechner Gyula: Kristóf tér, 1901

Lechner Gyula: Rózsa tér, 1890-es évek

Azt mondod, ilyen terek nincsenek is a Belvárosban? Igazad van, ma már nincsenek. A Belváros eltűnt tereiről itt olvashatsz, és itt meg itt vannak még régi belvárosi fényképek.

2010. április 20., kedd

Időutazó: városligeti színházak

Amikor a mai Terézváros még csak egy külváros volt Pest a Liget között utóbbi már akkor is a szórakozást - szórakoztatást szolgálta. Hiába írta ki pályázatát a Szépítő Bizottmány, hiába születtek meg Nebbien grandiózus park-tervei, a Liget természeti szempontból inkább hanyatlott, mint szépült, viszont egyre többen látogatták a különféle szórakozások miatt. Nem annyira park volt, inkább mulatóhely.
(A Wampetics vendéglő a Stefánia úton, 1900-as évek eleje.) 
Az ide települt vendéglők – Bimbó, Szarvas, Szép Kilátás, Klemens, Wampetics – és az ezekben fellépő zenekarok, mutatványosok, a kocsikázás, a lovaglás vonzotta a szórakozni vágyó tömegeket. A többé-kevésbe állandóan itt tartózkodó mutatványosokból a liget szívében kialakult egy kaotikus vurstli, a Rundo körül, a Király utca folytatásában. A céllövöldések, erőművészek, tűznyelők és hasonló csudák az Öregmalomnak nevezett ringlispíl körül csoportosultak. Itt telepedett meg az első állandó mutatványosbódé, Wexleher Sebestyéné 1838-ban, hogy aztán gyorsan csatlakozzanak hozzá különféle illuzionisták, jósok, fényképészek, bábosok és más gyanús alakok.
 (Óriáskerék a Városligetben, 1900 körül)
A vurstli fénykora, „vadnyugati korszaka” az 1890-es évekre tehető. Sorra indulnak a különféle hinták, szörnyeket rejtő labirintusok, panorámák (a híres Feszty-körképen kívül is, pl. Bem és Petőfi, Kosciuszkó győzelme), megnyílik a Baroccoldi-cirkusz és a Plasztikon panoptikum, mindenféle gyilkosságok viaszba öntött képeivel. A városliget tereinek funkcionális átrendezése (Stefánia út, Állatkert, Széchenyi-fürdő) és a két nagy kiállítás megrendezése (1885, 1896) miatt a hatóságok próbálták valahogy szabályozni, és a Liget szélére szorítani a vurstlit, így fokozatosan a mai Cirkusz és Vidámpart területére helyeződött át.
 (Körhinta a Vurstliban, 1910 után.)

(Céllövölde a Vidámparkban, 1920-as évek, Kerny István felvétele)

(Az Állatkert régi főkapuja, 1896 előtt, Klösz György felvétele)
Az Állatkert, a fürdő, a cirkusz ma is népszerű szórakozások, a Vurstliból is megőrzött valamennyit a Vidámpark. De van, ami teljesen eltűnt a Ligetből, és ezek a színházak. Igen, több is volt belőlük.
A mai Széchényi-fürdővel szemben, egy erkélyes, piros tetős épületben nyílt meg a Liget első magyar nyelvű színháza a Hőköm Színház (1890-93). Színházi emberek gründolták Galló György és Horváth Zsigmond, előbbi felelt a társulatért, utóbbi az ötletes színpadi berendezésekért. Dalos táncos jeleneteket adtak elő a jurátusok nagy örömére, akik a Gordon pasához címzett kisvendéglőbe hordták a színésznőket. Az elődadásokon kívül nagy atrakció volt még a színházi kikiáltó Bolond Laci, aki gond nélkül szorzott össze fejben hatjegyű számokat. A tulajdonosok összeveszése után ebben az épületben játszott egy szezon erejéig a Vaudeville színház (1893), majd az Olympia társulat (1896). A következő hosszabb életű próbálkozás Zöldi Márton Dalos Színháza volt (1899-1904). Egyfelvonásosokat, rövid operetteket játszottak, délután háromtól kilencig, folyamatosan. A darabok között énekesek, mutatványosok, komédiások (hasbeszélő, majomimitátor) léptek fel. Igazi varieté volt. Hasonló műsorral dolgozott a Kis Színkör is (1904-1920) Sziklay Kornél színész, író, zeneszerző és híres clown társulata is. Az ő fia próbált először „komoly” színházat csinálni itt, de csak egy szezonra futotta erejükből – Colosseum (1920). Utána még egy társulat működött itt, a Délutáni Kabaré, a színház lebontásáig (1924).
 (A Kis Színház épülete.)

(Sziklai Kornél)
A gyakori társulatváltásokat anyagi nehézségek, adminisztratív akadályok okozták. Mivel az épület nem volt fűthető ezek a színházak csak nyáron játszottak, és mivel akkor a nagy színházak szünetet tartottak egyre több neves színész is felbukkant a ligeti színpadokon egy kis kikapcsolódás, és némi mellékes reményében.
A Liget legszínvonalasabb színházát Galló György és Szalkay Sándor hozza létre Magyar Műszínkör (1896-1944) néven egy eredetileg cirkusznak szánt épületben a Hermina úton, a fából készült, kör alakú nézőtérrel rendelkező épületben csak nyáron játszottak.
 (A Műszínkör reklámlapja.)
A műsor kezdetben magánszámokból és egyfelvonásosokból állt, majd az időben előre haladva megjelentek a repertoárban az operettek, népszínművek és a komolyabb darabok. Kispolgári, szerény igényű, de lelkes közönsége volt, éppúgy megvolt a törzsközönsége, mint a Nemzetinek vagy a Vígnek, állandó táblás házzal játszottak.
A Hermina úton egy másik színház is működött a Vígszínkör (1910-16) majd Scala Színház Bródy István vezetésével.
 (A Scala hirdetése.)
Innen indult a később híressé vált Mály Gerő és Szabolcs Ernő, az Úrifiú. Ez a színház volt a Revű Színház, a Blaha Lujza Színház, majd A Fővárosi Operettszínház nyári játszóhelye.
Az angliai turnéról nagy nehezen hazahozott Feszty-körképnek kijelölt új helyen, a Mutatványos tér 15. szám alatti, folyton beázó épület alagsorában kezdett játszani a Magyar Színpad (1919-23). Ez már állandó színház, ami 300 néző befogadására volt alkalmas. A műsor hasonló volt az eddigiekhez. 1949-ig működött különböző neveken – Jókai Színkör, Jókai Színház.
 (Jókais plakátok.)
A Városliget legrégebbi és leghosszabb ideig működő színháza a Városligeti Színkör volt, Feld Zsigmond színháza (ezen a néven 1874-1912).
 (A Városligeti Színkör 1885 körül, Klösz György felvétele.)

(Az átépítés és téliesítés után 1909-ben.)
Kezdetben csak német nyelven játszottak, de Feld hamarosan törekedni kezdett a magyarosításra, hogy több nézőt vonzzanak, bár ő maga csak 35 éves korában tanult meg magyarul. Váltakozó névvel és sikerrel a 1940-es évek közepéig játszottak az épület falai között. Budapesti Színház (1912-32), Erzsébetvárosi Színház (1935-44), Szabad Színház (1945), Béke Színház (1946). De olyan év is akadt, amikor üresen állt, vagy mozi működött benne (Aréna Filmszínház, 1934) Az épületet 1952-ben lebontották.
 (A Népvarieté plakátja.)
A városligeti színházak nem jelentették a színészet csúcsát. Előadásaikról többnyire lekezelő kritikák jelentek meg, és meg kellet küzdeniük a „kőszínháziak” lenézésével is, de akadtak objektív, a munkájukat elismerő hangok is. Ezek nem a színház neve, hanem a mutatott játék alapján írták meg kritikájukat, kiemelték a ligeti színházak szerepét az addig ilyen helyre nem járók színházra szoktatásában, dicsérték a színészeket, akik kevés próbával voltak kénytelenek játszani, mert sok darabot adtak egyszerre.
A 40-es, 50-es években nem az igény megszűnése, hanem a lehetőségek beszűkülése okozta a ligeti teátrumok eltűnését.
 (Forrás: Alpár Ágnes: A Városliget színházai, 2001)

2010. április 15., csütörtök

Régi állatkerti plakátok

2010. április 12., hétfő

Que bella farmacia!

(Mikszáth Kálmán tér)

2010. április 9., péntek

Fotográfus szemmel: Angelo

Angelo  (Funk Pál) 1894 - 1974
Budapesten született. Dédapja olasz festő, aki a bécsi Hofburg freskóin is dolgozott. Innen a művésznév.
Tíz évesen kezd el fényképezni, Franciaországban több neves mesternél tanul. Az első világháború kitörésekor hazajön végigharcol azt. Ezután Székely Aladár Budapesti műtermében lesz első segéd.
Első műterme 1919-ben nyílik meg, és nem sokkal később már Nizzában és Párizsban és Hollandiában is dolgozik. A filmezésben is kipróbálja magát, részt vesz az első magyar hangosfilm forgatásán is.
Fotóit több mint 40 szaklap közölte, megválasztják az angol Royal Photographic Society tagjává is.
Az államosítás után a Budapesti Fényképészek Kisipari Termelőszövetkezetében dolgozik, alkalmazottként
a saját műtermében.
Inkább studiófényképészként ismert, több mint 450 000 emberről készített portrét. Köztük nem kevés híresség is akadt: Charlie Chaplin, Gustav Mahler, Bartók Béla, Picasso...
De itt most a II. kerületben készített utcaképeiből következzen néhány:

 
Horváth u., 1942

Kacsa u., 1942

Csapláros u., 1943


Kacsa és Horváth u. sarok, 1943

 Medve és Csalogány utca sarka, 1943

Medve és Kacsa utca sarka, 1943

2010. március 26., péntek

Időutazó: Városliget 1885

A Városliget történetének kevésbé ismert része az 1885-ben megrendezett Országos Általános Kiállítás. A kiállítást hosszas huzavona után vitték a Városligetbe, de végül is jó döntés született. A 270 000 m2-en, 600 kiállítóval megtartott esemény sikeres és nyereséges volt, és a pótkiállításokkal együtt mintegy 200 külföldi cég is képviseltette magát. Jó főpróba volt a Millenniumi Kiállításhoz.
 A kiállítás tájékoztató füzetének címlapja az Iparcsarnokkal.

Helyszínrajz.



A képek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Fotótárából származnak. Ha a képfeliratokat is látni akarjátok, kattintsatok a nagyobb nézetre, egyébként letakarná a fél képet.